Munka, határidők, elvárások és vágyak szorításában él a ma embere, csaknem bármilyen területen dolgozzon is. Életünk nagy részét a munkahelyen, hivatásunk gyakorlása közben éljük, s csak azután, este jut idő családra, s csak azután, ha még lehet - nem biztos -, jut idő önmagunkra. Nem mindegy tehát, hogyan telik a szegmensekre osztott élet, mennyi benne a szeretet? Ahhoz pedig, hogy szeretet-teli legyen a környezetünk, adni is tudni kell. Ez utóbbi sokszor a legnehezebb, ennek a módját azonban tanulni, gyakorolni lehet.
A pedagógusok, tanárok különösképp érzik ezt, a világunkra jellemző szorongatást: „A diákok, a papírok, a dossziék és a család között kell megtalálnom önmagam és ez nem könnyű" - hangzott el a február 5-én tartott pedagógustalálkozón. A Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak Irodája harmadik ízben hívta meg beszélgetésre a szatmári pedagógusokat, ez alkalomra pedig témaként a szeretetnyelveket választották. A szeretet kifejezésének módjait jól ismerve szebbé, jobbá lehet tenni a munkahelyi és otthoni időt is, teljesebb, boldogabb életet élhetünk. A kezdőima után a Gary Chapman-féle szeretetnyelveket - elismerés; együtt töltött, minőségi idő; figyelmesség; egymás megajándékozása; érintés - vették sorba, magyarázták, próbálták életükben felfedezni. Mint elhangzott, egyrészt az önismerethez tartozik a saját nyelv ismerete, másrészt a társ, barát ismeretéhez az ő szeretetnyelve megértése: "Hogyan érzi azt, hogy szeretik? Dicsérettel, simogatással, ajándékkal tudom számára érthetővé tenni? Mit kell tegyek ahhoz, hogy jól tudjam vele közölni a szeretetem?" Ezt szándékkal, odafigyeléssel, gyakorlással lehet készséggé tenni.
A találkozón résztvevők életükből osztottak meg a téma kapcsán előbb párban, majd a hallgatóság előtt élményeket, tapasztalatokat, végül pedig imával zárták az együttlétet. A jövőben további témákkal szeretnék folytatni a pedagógustalálkozókat.